A nagy filozofálgatások (és a hajókázás) után vissza a földre.
A komp Picton városkájában köt ki, de mivel már délután 5 óra volt, nem akartam időt húzni a városnézéssel, úgyhogy azonnal nekiálltam autóstoppolni. Már megint mázlim volt. Sikerült találnom valakit, aki épp Nelsonba tartott (150 km), ahová én is.
Mondjuk vicces volt a szitu, mert egy nő állt meg a kocsijával, és nem azzal kezdte, hogy hova tart, hanem, hogy: "Jé, te mellettem ültél a kompon!"
Én is felismertem, valóban mellette ültem, de egy pasival beszélgetett, én meg elmerültem a hangoskönyvemben, úgyhogy szinte nem is vettem róla tudomást.
Miután közöltem vele, hogy örülök a viszontlátásnak és mellesleg Nelsonba igyekszem, elkezdett kiabálni, hogy "Jaaaj, Phil is Nelsonba megy, de én nem!"
- Ki az a Phil?!
- Ő is ott ült melletted a hajón.
- Jah, a pasi, akivel beszélgettél. Azt hittem, egy pár vagytok, nem is akartam zavarni.
- Á, csak ott ismerkedtünk meg. De kár, hogy nem beszélgettünk, mert elvihetett volna. Jaj, ott jön mögöttünk a kocsijával. Jelzek neki, hogy álljon meg.
Közben Phil elhúz mellettünk, de nem észleli a megállító jeleket.
- Utol tudjuk érni? - kérdezem. De ebben a pillanatban látjuk, hogy Phil lehúzódik az út szélére és épp készül felvenni egy stoppost. Na ez az én pillanatom!
Elévágunk az autóval, én kipattanok és rohanok felé, kiabálva, hogy én is Nelsonba megyek.
A másik stopos meglepődve néz, Phil nem kevésbé. Mikor odaérek az autóhoz, látom, hogy csak 1 ülés szabad, a hátsó ülések tele vannak csomagokkal. Phil elkezdni rendezgetni a cuccokat, de hamar látszik, hogy reménytelen 2 hátizsákot és 2 embert bepréselni. Ázsiában simán menne mondjuk :)
Kezdek aggódni, hogy erről lemaradtam, mert nyilván érkezési sorrend van és a másik stopos nyert. Erre Phil ránéz a srácra:
- Nem bánnád, ha inkább a lányt vinném el? Te úgyis csak 20 km-t jönnél velem, erre majd találsz mást, aki felvesz, de őt egész úton elvihetném...
- Persze, nem gond - válaszolja, de látom az arcán, hogy tök csalódott. És meg is értem és lelkiismeretfurdalásom is van, de tényleg így logikus.
Phillel nagyon jól telik a közel 2 órás út, még majdnem illegális munkát is sikerült szerveznem a segítségével (falfestés). Sajnos csak majdnem. Pedig egy kis zsé jól jönne. Na sebaj.
A komp Picton városkájában köt ki, de mivel már délután 5 óra volt, nem akartam időt húzni a városnézéssel, úgyhogy azonnal nekiálltam autóstoppolni. Már megint mázlim volt. Sikerült találnom valakit, aki épp Nelsonba tartott (150 km), ahová én is.
Mondjuk vicces volt a szitu, mert egy nő állt meg a kocsijával, és nem azzal kezdte, hogy hova tart, hanem, hogy: "Jé, te mellettem ültél a kompon!"
Én is felismertem, valóban mellette ültem, de egy pasival beszélgetett, én meg elmerültem a hangoskönyvemben, úgyhogy szinte nem is vettem róla tudomást.
Miután közöltem vele, hogy örülök a viszontlátásnak és mellesleg Nelsonba igyekszem, elkezdett kiabálni, hogy "Jaaaj, Phil is Nelsonba megy, de én nem!"
- Ki az a Phil?!
- Ő is ott ült melletted a hajón.
- Jah, a pasi, akivel beszélgettél. Azt hittem, egy pár vagytok, nem is akartam zavarni.
- Á, csak ott ismerkedtünk meg. De kár, hogy nem beszélgettünk, mert elvihetett volna. Jaj, ott jön mögöttünk a kocsijával. Jelzek neki, hogy álljon meg.
Közben Phil elhúz mellettünk, de nem észleli a megállító jeleket.
- Utol tudjuk érni? - kérdezem. De ebben a pillanatban látjuk, hogy Phil lehúzódik az út szélére és épp készül felvenni egy stoppost. Na ez az én pillanatom!
Elévágunk az autóval, én kipattanok és rohanok felé, kiabálva, hogy én is Nelsonba megyek.
A másik stopos meglepődve néz, Phil nem kevésbé. Mikor odaérek az autóhoz, látom, hogy csak 1 ülés szabad, a hátsó ülések tele vannak csomagokkal. Phil elkezdni rendezgetni a cuccokat, de hamar látszik, hogy reménytelen 2 hátizsákot és 2 embert bepréselni. Ázsiában simán menne mondjuk :)
Kezdek aggódni, hogy erről lemaradtam, mert nyilván érkezési sorrend van és a másik stopos nyert. Erre Phil ránéz a srácra:
- Nem bánnád, ha inkább a lányt vinném el? Te úgyis csak 20 km-t jönnél velem, erre majd találsz mást, aki felvesz, de őt egész úton elvihetném...
- Persze, nem gond - válaszolja, de látom az arcán, hogy tök csalódott. És meg is értem és lelkiismeretfurdalásom is van, de tényleg így logikus.
Phillel nagyon jól telik a közel 2 órás út, még majdnem illegális munkát is sikerült szerveznem a segítségével (falfestés). Sajnos csak majdnem. Pedig egy kis zsé jól jönne. Na sebaj.
Vendéglátóm Nelsonban, Damien már vacsorával várt. Elvileg nekem kéne főznöm a szállásért cserébe, de ő még elmosogatni sem engedett.
Nelson a legnaposabb városa Új-Zélandnak. Ezt bizonyítva másnap reggel verőfényes napsütésre ébredtem.
Ideális időjárás a kiránduláshoz. Nelsontól nem messze található az Abel Tasman Nemzeti Park, ahova jó lett volna elnézni, de autó nélkül túl időigényes odajutni, nekem meg szerdán már mennem kellett tovább.
Damien javaslatára így inkább Új-Zéland középpontját látogattam meg, aztán úgy terveztem, hogy a városban sétálok. Damiennek munkába kellett mennie.
Új-Zéland közepe nem mértani középpontot jelent. Illetve kicsit mégis. A középső megye közepe. Nelson az ország középső tartománya és ennek a közepe a középpont.
Annyira szép idő volt, hogy vagy egy órát heverésztem a kilátópontnál a tájban gyönyörködve. Már épp indultam volna lefele, mikor kaptam egy sms-t Damientől:
"Csodaszép idő van ma. Tiszta hülyeség dolgozni. Elmehetek érted és elvihetlek a Nemzeti Parkba?"
Hát hogyne! :D
Negyed óra múlva már robogtunk Kaiteriteri felé, ami egy tengerparti kis városka a NP bejárata közelében.
Séta a parton, aztán irány tovább Marahauba, ahol a park bejárata található. Csodaszép!
Apály volt épp, így a tengerfenéki homok szárazra került és érdekes tájat festett.
Sétáltunk pár órát a sziklák és vízerek között, aztán megpihentünk egy sör mellett.
Este grillezni akartunk, de megint az lett, hogy tétlenül toporogtam, mert nem engedett segíteni. Mondjuk, amit ő hív grillezésnek, meg amit én, az alapján jobb is volt, ha csak egy séf volt.
Miután minden zöldséget és a gyömbérben pácolt csirkemellet is meggrillezte a sütőlapot felosztva, feltornyozta az összetevőket. Alulra gomba került, rá a csirke, arra a pritamin paprika és balzsam ecettel dinsztelt hagyma. Az egészet megszórta apróra vágott spenóttal és rálocsolt egy citromot. Aztán ráhalmozta a spárgát is. Fedőt is tett rá pár percre, így az ízek tök jól összeértek.
Én meg csak bámultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése