2013. szeptember 13., péntek

Kotorj magadnak

2013 szeptember 8.



A Coromandel-félsziget valaha a hippik központja volt.


Coromandel kis városkájában fazekas műhelyeket és művésztelepeket hoztak létre, ahol távol a civilizációtól, gyönyörű környezetben élhették füves mindennapjaikat a kommunákban. Mára a fazekasműhelyek nagy része bezárt, Coromandel pedig egy csendes, kommersz, filmbéli díszletnek tűnő kisváros lett.

Coromandel
















Thames városkája egy árnyalattal nagyobb és forgalmasabb Coromandelnél, de pár ezernél többen itt sem élnek. Viszont itt van szupermarket, ami határozottan komfortosabbá teszi a helyet. Az egyetlen utcácska, ami a város tengelyét és központját jelenti, úgy néz ki, mintha valami mozifilm díszleteként épült volna.

Whitianga


Egy másik díszletvároska Whitianga. Szép kikötő, szép öböl, csendes főutca.

Whitianga


Viszont innen lehet átjutni a komppal az öböl másik oldalára, ahol a Cathedral Cove (Katedrális barlang) és a Forró vizes strand található.

A táj elképesztően gyönyörű!


Stoppal közlekedtem és mázlim volt, mert sütött a nap. Itt tavasz van, úgyhogy egy kis eső mindig lóg a levegőben.

Cathedral cove
Cathedral cove strandja



A félsziget - számomra - legfontosabb vonzereje a Hot water beach, ami nem más, mint egy vulkanikus utóműködéssel gazdagított tengerpart-szakasz, ahol apály idején a parti homok alól forró, kénes források bukkannak elő.

A helyi szokás szerint ásóval, kapával és nagyharang helyett lapáttal kell érkezni. Amikor a víz visszahúzódik, lehet kezdeni az építkezést. A homokvár és a medencealapozás kombinációját előadva mindenki kiássa magának a saját, személyre szabott termálmedencéjét. Minél mélyebbre ás az ember, annál biztosabb, hogy leforrázza magát. Bizonyos helyeken, ahol a forrás útja halad a homok alatt, még sétálni sem lehet mezítláb, annyira forró a talaj és a felszivárgó víz. Máshol meg, ahol a tenger vize szivárog be a medencébe, fagyos a víz.

Pezsgő és fürdő

Fetrengés a meleg vizes homokban. Minden (örök) gyerek álma... 


A cél az, hogy úgy keveredjen az ember saját medencéjében a hideg és a meleg víz, hogy közben ne forrázza és ne fagyassza le egyik oldalunkat sem, valamint sikerüljön olyan mélységig leásni, hogy a testünk víz alatt legyen, miközben alulról nem éget szénné a felszivárgó víz. Nem volt egyszerű. Két órát hevertem a forró pocsolyában, átérezve a vaddisznók és a vízilovak mindennapjait.

A szemfülesebbek persze jó korán érkeztek és még időben elfoglalták a legjobb helyeket, ahol a két víz hőmérsékletének aránya éppen ideális. Egyesek többszemélyes jakuzzit ástak maguknak, mellé hűtőmedencét a sörnek. Tudnak valamit...



Mások csak bámészkodtak, és a kemény munkával felfalazott homokszigeteléseket rongálták a bamba ténfergésükkel. Nem kicsit bosszantó, ha végre kialakítod az ideális hőmérsékletet, aztán jön valami málészájú nézelődő és áttapicskol a gáton.

Tavasz Új-Zélandon
Egyesek kabátban (mezítláb), mások fürdőruhában

Délután már jó korán elindultam vissza Coromandelbe, hogy még sötétedés előtt odaérjek. Vasárnap este volt. Mindenki otthon, a családdal. Az út, ami reggel alig 1 órás volt, most 3 órát vett igénybe. Már alkonyult, én meg csak álltam a domboldalon, csak vártam, és nem jött autó. Egy sem. Tök kihalt úttest. Csak a legelők és a tehenek. És még ők is furcsállották, hogy ott álldogálok...

Jéééé, új kapu.....


Aztán végre jött valaki és felvett és rendben hazaértem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése