2013. szeptember 18., szerda

Istenek itala

2013 szeptember 13.



Mielőtt végleg betettem a pokol kapuját, még utolsó nap meglátogattam egy vörösfenyő erdőt a környéken, aztán továbbstoppoltam Taupo felé, ami NZ legnagyobb tavának a partján helyezkedik el.




Az idő egyik nap esős, másik nap napos, néha esőkabát és napszemüveg is van rajtam, szóval NZ tartja a "négy évszak egy nap alatt" elvét. Eredeti tervem az volt, hogy megjárom a Tongariro crossing elnevezésű túraútvonalat, ami a világ 10 legszebb túraútjának egyike, de mikor megláttam, hogy a hegy még a téli hósapkáit viseli, hamar meggondoltam magam. Se bakancs, se meleg ruha.... ezt inkább legközelebb. Merthogy LESZ legközelebb...

Taupo-tó háttérben a Tongariro havas csúcsaival


De azért Taupo környéke a kirándulásokról szól, úgyhogy elkirándultam a Huka vízeséshez. A térkép szerint egy órás séta lett volna, de valamiért nekem 3 órámba tellett odajutni, úgyhogy visszafelé már muszáj volt stoppal jönnöm. : )





Útközben benéztem egy méhészetbe, ahol kóstolókat ígértek.

A kaptárt üvegfal mögé helyezték, így látható a méhek "dolgozója"


Életemben először ihattam ambróziát, ami mézből erjesztett bor és az ókori mitológiánál tanultuk róla, hogy ezt itták a görög és/vagy római istenek. Nektárnak is nevezik. Hát mi már minden mást is nektárnak nevezünk, de legalább most kiderült, honnan ered a szó. Az ambroszia egyébként görögül "halhatatlant" jelent.

Érdekes íze volt. Nem nevezném kedvencemnek, de a feeling miatt jó volt. Kicsi olyan, mint egy savanykás fehér bor, mézzel feljavítva.


Ezentúl, ha megbuggyan a méz otthon, nem dobom ki, csak várok, amíg teljesen megerjed, és máris a mennyekben érezhetem magam.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése