2013. augusztus 15., csütörtök

Igazi hobbitok

2013 augusztus 9.


A sárkányvadászatról visszatérve Labuanbajo reménytelen kis utcáján bandukoltam felfelé, hogy újfent elfoglaljam korábban már bevált szállásomat - ezúttal megint egyedül, duplaáron. Előttem 3 turista haladt nagy hátizsákokkal. Most jöhettek a hajóval Sumbawáról (a nagy sziget Lombok és Flores között, napi kompjárattal). Hárman vannak. Hmm. Itt nincsenek 3 ágyas szobák. Hátha akarnak szobatársat.

- Helló, látom, hárman vagytok, nem kerestek szobatársat?
- Mi itt ketten vagyunk, a harmadik sráccal csak a hajón találkoztunk, kérdezd meg őt.
- Hali, nem kell szobatárs?
- Elsősorban szoba kellene, de a szobatárs is jöhet.
- Szoba van, gyertek velem. Tiszta és rendes hotel, és a legolcsóbb a kategóriában.
- Nagyszerű. Egy szobatárs mindig jól jön...

Elvezettem őket legutóbbi szállásomhoz. A srácról közben kiderült, hogy szlovák és végtelen utazáson jár, mint én is. Nagyon megörültünk egymásnak. Már csak azért is, mert hollandokon, németeken és franciákon kívül csak angolokkal és spanyolokkal lehet Indonéziában találkozni, de kelet-európaiakkal nem.
A srác Dániában dolgozik, és most kitudjameddig utazgat. Ahogy belemerülünk a beszélgetésbe, kiderül,  hogy Floresen is hasonló útvonalat tervezett, mint én, ráadásul Indonézia után ő is a Csendes-óceán felé igyekszik.

Szokás szerint több órányi dumálás és leboltolt szobamegosztás után jut eszébe egyikünknek (neki), hogy még be sem mutatkoztunk. Ez már csak így megy itt. A név a legkevésbé fontos attribútum egy személy definiálásakor. Az emberi tényezőkre koncentrál a legtöbb utazó. 

Másnapi úticélom Ruteng, ami 120 km-re van Labuanbajotól és a hely arról ismert, hogy itt találták meg 2003-ban a Homo Floriensis maradványait. A Homo Floriensis hobbit néven ismert, ugyanis 104 cm magas, 30 kilós, nagy lábú emberekről van szó.

Abban a kutatók sem értenek egyet, hogy más emberfajról van-e itt szó, vagy csak egy furcsa deformálódásról.



Az evolúció során előfordul, hogy egy-egy szigeten, a vérfrissítéstől megfosztva egyes fajok a normálisnál kisebbekké vagy nagyobbakká alakulhatnak. A floresi hobbitok együtt éltek a nagyra nőtt gyíkokkal, a komodói sárkányokkal és a törpe elefántokkal. Valószínűleg 12.000 évvel ezelőtt, egy vulkánkitörés söpörte el őket a föld színéről.

Egyesek szerint a hobbitok ma is élnek, csak a dzsungelbe visszahúzódva rejtőzködnek Homo sapiens sapiens rokonaik elől.

Ruteng mellett, a Liang Bua barlangban találták meg a csontvázakat 10 évvel ezelőtt. 

Teljes lelkesedéssel indultam neki az úticélnak. Úgy éreztem, ennyivel tartozom a Jávai előembernek, hogy meglátogatom az unokatesóját, ha már hozzá nem jutottam el.

A 120 km-es út Labuanbajoból 5 órát vett igénybe. Szerpentinek és kátyúk váltakoztak. Estére értünk Rutengbe, ahol az első szálláson meg is ragadtunk.

Másnap reggel információt gyűjtöttem a barlangról és az volt a terv, hogy gyorsan lenyomom a látogatást, mert napi 1 busz megy ebből a városból a következő úticélunkig, mégpedig délelőtt 11-kor és azt el kell érni, mert itt még egy napot eltölteni tök felesleges. Semmi látnivaló, és hideg is van.

Mint kiderült, a barlang egy szép barlang, de a csontokat nem itt tartják. Akkor meg mit akarok nézni?! Felesleges pénzkidobás lett volna odataxizni, mikor már így is a tartalékaim végét járom.

Ezt így átgondolva lemondtam egy újabb ősemberről. Hobbitnézés törölve, irány Bajawa.

Úgy látszik, ez az utazás nem az archeológiáról szól...


Akit érdekel a téma, itt nézelődhet:

http://www.bbc.co.uk/news/science-environment-22166736

http://channel.nationalgeographic.com/channel/explorer/videos/tiny-humans-the-hobbits-of-flores/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése