A szerda este nem ért véget a fenyőfa-kivilágitós kalandommal. Emlitettem, hogy egy vacsorára igyekeztem.
Helyi (jellemzően new york-i) módja a kapcsolatépitésnek az úgynevezett POTLUCK dinner.
Szó szerinti forditása fazék-szerencse lenne, úgyhogy ezt inkább nem erőltetem :)
A dolog lényege, hogy minden résztvevő hoz egy tál ételt, amit aztán svédasztal szerűen közösen elfogyaszt a társaság. Olyan, mint nálunk a mindenki-hoz-valamit alapon szervezett házibuli, csak itt több a kaja, mint a pia :DD
Különben már korábban is részt vettem egy ilyen estén (kb 2 hete), csak elfelejtettem irni róla :D
A mostani potluck érdekesen alakult. Először is: úgy kaptam a meghivót, hogy egy CS (Couchsurfing - a feledékenyeknek) ismerősöm emlitette, hogy szoktak ilyen vacsorák lenni. Kértem, hogy ajánljon be a szervezőhöz. Megtette, igy hamarosan jött is az első meghivó egy Michael nevű surfer-től. Hurrá, hurrá, csak kár, hogy nem tudtam részt venni a vacsin. Következő héten megint jött a meghivó, de akkor meg nem voltam a városban. Igy végül nem sikerült Michaellel és barátaival megismerkednem. Viszont múlt héten küldött egy körlevelet Michael, hogy ő ugyan most nem szervez vacsit a héten, de egy ismerőse, aki egyszer részt vett egy vacsin nála, szervez egy potluckot és mindenkit szeretettel vár. Szuper! Épp ráérek szerdán! Irtam a srácnak, hogy jövök. Visszaigazolta. (Miután a NY-i lakások átlag 20 nm-esek, nem lehet korlátlan embermennyiséget meghivni, igy mindig egyeztetni kell előzőleg, hogy teltház van-e már.)
Eljött az este. 7-re volt meghirdetve a kezdés. Kedvenc NY-i TV-sorozataim alapján tudom, hogy a 7 óra rugalmasan kezelendő, de azért illik 10 előtt megérkezni... Elég éhes is voltam, meg már le is akartam tenni az ételhordót, amit egeész délután hurcolásztam, úgyhogy fél 8-ra terveztem az érkezésemet. Csak előbb még elugrottam felrobbanni a kordonos felvonuláson.
A lakás Manhattan szivében (na, jó, bal tüdejében) van, 8. sugárút, Chelsea körzet. Jó hely. Biztos nem kevés a bérleti dij. Ezen a környéken olyan 2-3000 USD egy normálisabb lakás. A normálisabb alatt azt értem, hogy nem az ágy mellett van a WC, hanem jutott neki külön helyiség. :)
7.30. Felcsengetek Nadav-hoz (talán indiai lehet a neve alapján - elfelejtettem megnézni a CS adatlapját). Belépek a lakásba. Egy kicsit rasztás beütésű srác és egy 20 év körüli lány beszélget a kanapé mellett, a konyhában pedig (ami gyakorlatilag a kanapé hátoldala) egy indiai srác hagymát szeletel. Biztosan ő lesz Nadav. De akkor miért nem viselkedik házigazdaként?! Szeleteli tovább a hagymát, épp csak rámnéz. Fura. Bemutatkozom a másik kettőnek, majd odalépek a hagymás srcához. Nem értem, mit mond, de nem Nadav, az tuti. Na, akkor nincs mese, tisztázzuk ki kivel van, megkérdezem. Hol van Nadav? A lány közli, hogy el kellett ugrania ügyvédhez, de nemsokára jön. Pont most?! :) Ez érdekesen indul... Vendégeket hiv és lelép... Meg úgy tűnik, túl korán érkeztem. Legalábbis remélem, nem ez az összlétszám...
Kipakolom a kaját, amit hoztam (padlizsános rizottó). Az indiai srác megkér, hogy segitsek paradicsomot szeletelni. Hát ezen ne múljon... Bár, ha tudom, hogy itt fogok főzni, nem cseszem el a fél délutánomat a rizottóval otthon.
Kb 20 percet töltünk négyesben, udvarias társalgás, mikor csengetnek. Na, talán Nadav lesz az. A lány ajtót nyit, belép egy srác. Totál szőke. Tuti ez sem Nadav :D
És tényleg nem. Kiderül, hogy tősgyökeres NY-i. Hamarosan újabb emberek érkeznek. Egy spanyol pár (8 hónapja költöztek ide, munka miatt), a rasztás srácról kiderül, hogy ausztrál és 9 hónapig barangolt Dél-Amerikában, aztán NY után Törökországban kirándul. Mindezt pénz nélkül. Gondolom a zéró büdzsé miatt nem telik samponra :D De azért jó fej. A hagymás srác is elmondja, mivel foglalkozik, de nem értem. Furán ejti a mássalhangzókat. Konkrétan sehogy. Megkérdezem, honnan származik, erre közli, hogy itt született. LOL. Szállingóznak az újabb emberek: 3 francia lány, az egyik októberben jött és szilveszter után távozik, csak a 90 napos vizum idejere marad nyaralgatni (nahát, nem is ismerek mást, aki hasonlót tervez :D), egy orosz csaj, egy olasz srác, aki informatikus itt pár hónapja, egy német lány, aki az egyetemen tanit művtörit 3 hónapja, egy csajszi Algériából (8 éve él itt és az ENSZ-nél dolgozik), meg még jöttek páran, de emlékszem. Egy a lényeg: a lakás már tele volt, Nadav meg sehol :D
Beszélgettünk, ismerkedtünk, ettünk, időnként szóba került a standard kérdés: te honnan ismered Nadavot? Mint kiderült, az algériai lányon és az első 3 érkezőn kivül senki nem ismeri őt :D Mindenki Michaelen keresztül került ide. Ez azért absztrakt. Szórakoztatjuk magunkat kreativ ötletekkel: lehet, hogy Nadav nem is létezik, csak egy fedőnév. Lehet, hogy egy akció fedőneve, idecsődit egy halom külföldit, aztán jön a bevándorlási. Vagy még jobb: kábitószert rejtett el a lakásban és rank küldi a rendőrséget. :D
Azért nem nagyon sirunk a házigazda után: végülis mindenünk megvan, eszünk, iszunk, jó a társaság. Aztán 10 körül betoppan a diszvendég: maga a házigazda. Hát ért a hatásvadászathoz. Kitörő örömmel fogadjuk. :D
11 körül elkezd hazaszállingózni a társaság. Az illem itt azt diktálja, hogy lépj le a vacsoráról 11-kor. Kezdem megtanulni. Azért azt est szlogenje még elhangzik párszor búcsúzáskor:
Jó volt a házibulid, Nadav, de legközelebb azért te is gyere el! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése